14.NAP

Nincs jó válasz, mert mind a kettő egy ellenszenves tetű, a faszméter minimális eltérést sem mutat esetükben.

De ha rólunk van szó, akkor már egészen más a helyzet. Eldöntendő kérdések sorozatával szembesülünk az élet szinte minden percében, és bizony az esetek nagy részében a döntéseket rosszul hozzuk meg, vagy hozzák meg a fejünk felett.

Az egyedüllét, a kapcsolatok megromlása, az utált állás, a jelenlegi életvitel, a társadalomban betöltött jelentéktelen vagy annak érzett szerepünk mind-mind egy hibás döntés vagy egy rossz válasz eredménye. Az utóbbi pár napban elbizonytalanodtam. Feltettem magamnak a kérdést, érdemes csinálni ezt az egész edzés dolgot? Miféle megváltást várok én ettől? A jelenlegi problémáimra ez lenne a megfelelő válasz, hogy jobban fogok kinézni, hogy még több csajom lesz, hogy előnnyel indulok jó pár embertársammal szemben? Illúzió ez, barátaim, múló csillogás. Erre alapozni akármit is végzetes hiba lenne, aminek a vége egy sötét, mély verem és a biztos boldogtalanság. Akkor meg miért csináljuk, mi értelme van? A válaszokat és a motivációt mindenki rendezze le saját magában, vagy olvassa el ezt a cikket egy esetleges válaszért. El lehet tölteni máshogyan is ezt az időt, még az is lehet, hogy hasznosabban, de egészségesebben biztos, hogy nem. De különben is. Mennyivel van több értelme bárminek is az életben, ha részekre bontjuk, és megvizsgáljuk azt, amivel éppen foglalkozunk.

2009-ben egyik barátom hasonló programot csinált, akkor ő deklaráltan rákészült a nyárra, és kiemelten a Soundra. Kondi, futás, 100 km-es bicajozások. Az ő életében mellesleg ez az időszak számít a nagy élet bummnak. Eljött a Sound négy napja, kidolgozott izmok, sportos alkat, ami kell, megvolt minden, és várt valamit az edzésekért cserébe. Teltek a napok, hetek, de nem történt semmi. Két csajjal ugyan smárolt, de erre képes minden schönherzes faszfej is az ötödik sör után. Főleg négy fesztiválnap után. Teljesen összetört a srác. Épp kondiztunk, látom rajta, valami nagy szar van, kérdezem, mi van veled, teljesen szét vagy esve (fejben). Azt mondja, elege van az edzésekből, szar az egész, a Sound sem úgy sikerült, ahogy gondolta, csalódás az egész idei éve eddig. Mondom neki, te fasz, nem attól lesz több csajod meg jobb életed, hogy itt edzel, hanem attól, ha fejben úgy állsz hozzá a dolgokhoz. Ehhez nem kell edzeni, ez csak egy külső megerősítése annak, hogy mentálisan rendben vagy. Edzésekkel max. a 2 filléres kurváknak lehet imponálni, de azoknak minek. Na most a srác azóta vezető beosztású pénzügyes lett, van egy A kategóriás kocsija, és azon röhögök, hogy futnak utána az egzisztenciavadász nők. Hozzáállás kérdése minden. 

A 14. napom hétvégére esett, konkrétan vasárnapra. Nem szeretek hétvégén kondizni járni, nem tudom, miért, vasárnap valahogy annyira benne van a levegőben a szabadnapérzés. Sikerült kipihennem a tegnapi zúzdát, egy laza 9 órás alvás keretében. Négykor találkozó a többiekkel az Oktogonon, hol máshol, mint a Burger King előtt, úgyhogy ezek szerint kellett időzítenem az edzést.

Lábedzés van. Ez az egyetlen nap, amikor kizárólag olyan gépeken dolgozom, amiket csak nők használnak. Egy idő után, ha az ember egy helyen hosszabb időt eltölt, megfigyel bizonyos dolgokat. Egyre inkább azt veszem észre, hogy az emberek mennyire fogalmatlanul edzenek, mindenféle alaptudás nélkül. Pedig a testedzés minden formája, de különösen a súlyzós edzések köré külön tudomány épült fel, és vált a legtudatosabban művelhető tevékenységek közé. Hatalmas lehetőségeket érzek ezen a területen egyébként. Simán lepörgött az edzés, ugyanis rengeteget bicajozok hegyekben, az év melegebb időszakaiban, úgyhogy erősek a lábaim, könnyen veszem a lábnapokat az átlagnál nagyobb súlyokkal dolgozva. A legtöbb has- és sima gyakorlatnál elengedhetetlen az erős láb, gondoltam, mondom. 

Elment az idő, Ákos értem jön, megyünk az Oktogonra. Odaérünk 15 perc késéssel, Csabin kívül sehol senki. Végül is jogos, Dave csak 2 percre lakik az Oktogontól, nincs jelentősége. Telefonok, ki hol a faszba van, Pityu hozzám jött, mert csak ott tud parkolni, Laci Dave-nél, hol van Gabriele?

„óóóbazz, nem tudok menni, két órája keresem a telómat, és ha nem hívtok fel, soha nem tudom meg, hogy benne van a mosógépben. Kidobtam a nadrágommal együtt”. Egy jogot végzett emberről beszélünk.

Fél 5-re megalakulunk, elindulunk hatan. Itt jön a nap számomra felfoghatatlan eseménye, ugyanis Laci, aki szerintem a legtöbbet keresi közülünk, leteszi az A6-ot, és Dave céges autójával jön, mert Dave-nek úgyis ingyen van a benzin, és akkor ő megspórolja a benzinköltséget. Értitek? A6! Na mindegy, kiérünk Kőbányára, telt ház… De putta. Nincs mese, megyünk át Mogyoródra. Na nem szaporítom tovább a szót, mert alig várom már, hogy leírjam, akkorát mentem, mint egy hangár. Megnyertem az egészet, ami már csak azért is szép, mert mindenkinek minimum 10 éve van jogsija, nekem ennél jóval frissebb, ugyanis egyáltalán nincs. HÁHHHHHHH.

1. Bence 24,287 2. Ákos 24,893 3. Dave 25,120 4. Laci 25,259 5. Greguss 25,328 6. Pityu 26,156

  A gokartról még annyit, engem meg Gregusst kiintettek, mert szétszaggattuk a kárpitokat, gépeket, konkrétan rámentünk a dodzsemezésre. (Tudtátok, hogy egy gokart 1 Mihály?) Mire beértünk a belvárosba, elkezd fájni a gerincem, a csuklóm, és totál bekékült a csípőm. Igen, ez a fizikai eredménye a 32 perces menetnek.

Nálam fejeződik be az este, immár megfogyatkozva. Holnap futás jön, majd a második hét értékelése és a változások elemzése. Addig is kis technikai anyag az edzésekhez...

[youtube-embed-wide id="Elifbnp5W8g"]