15.NAP

Ugyanis Gyurcsány Ferenc egyiptomi megfelelőjének, Hoszni Mubaraknak nem nagyon akaródzik lemondani az ország vezetéséről. Van egy olyan érzésem, hogy tőlünk délebbre azért valamivel sikeresebben fogják megoldani ezt a problémát. Onnan lehet tudni, nagyon nagy szarban van Egyiptom, hogy kikapcsolták az internet és mobil szolgáltatást. Igazán nem szeretnék beleszólni, és messze nem látok bele az ott zajló folyamatokba, de ennek a két szolgáltatásnak a kikapcsolása önmagában is fékezhetetlen háborúkat képes generálni. Lehet vissza kéne kapcsolni, és megnézni csillapodnak-e a kedélyek. Próbálnák meg nálunk kilőni a Facebookot 1 hétre. Lenne itt társadalmi meg generációs katasztrófa. Nálam múlt héten pár napig nem volt jó a net, és már a második napon polgárháborús érzéseim támadtak. A szétvert só lámpa tudna erről mesélni.

Ennyit az éppen aktuális háborús folyamatokról, ugyanis fontos dolgok itthon is történtek  bőven, hogy mást ne mondjak, 15. napjához érkezett a 64 napos edzéstervem, és futás volt a mai program. Alig több mint két hét telt el a nagy elhatározásom óta, és már csak 5 nap választ el attól, hogy kijelenthetem, ez a leghosszabb idő, amit valaha is kibírtam edzésekkel és diétával. Bizony, jó pár kudarccal teli próbálkozás van mögöttem, és 20 nap a rekord. A 21. nap után én is sötétben fogok majd tapogatózni, ugyanis eddig ismerős terepen mozogtam. Mert egyszer már vagy így, vagy úgy, de bejártam azokat a folyamatokat, amiket itt napról napra leírok, másrészt viszont nem tudom például, hogy reagál a szervezetem a 37. vagy éppen a 46. napon a tartós edzésekre, a diétára és a folyamatos terhelésre. Egyetlen dologban vagyok 100 százalékig biztos, hogy kvótát szerez a kézilabda-válogatott a lengyelek ellen, és hogy végigcsinálom. Mert most már elkezdtem élvezni is.  

Meglepő dolgokat produkál ez az új életforma számomra. 6 éves korom óta mindig sportoltam valamit. Nyertem kerületi úszóversenyt, voltam harmadik egy budapesti birkózóversenyen a BVSC színeiben, és nyertünk labdarúgó-bajnokságot serdülőben a BEAC-al, az 1995–96-os szezonban. Kipróbáltam a vívást, a teniszt és a vízilabdát, tehát mondhatjuk, van némi közöm a sportokhoz. A tehetségem adott volt, csak a kitartásommal és a szorgalmammal voltak mindig problémáim, a magatartás mellett persze. Amióta tudom, mi az a sport, azóta gyűlölöm a futást. A leghosszabb táv, amit lefutottam, az a Margitsziget 5350 métere volt, de azt is csak nagyon nagy szenvedések árán.  

Nem tudom, mi történt, de Hűvösvölgyben valami biztosan megváltozott. Ott először nem úgy tekintettem a futásra, mint a BKV-ra kibaszott csúcsidőben. Bazzeg mi ez a büdös egy hajléktalan bökdös. A 12. napi 7 km pedig egyértelműen megváltoztatott mindent, amit a futásról gondoltam. Nem tudtam, hogy ez most csak egy fellángolás, vagy egy folyamat része, úgyhogy beterveztem egy olyan futást mára, ami megválaszolja nekem ezt a kérdést. Az élet adja, ahogy azt megszokhattuk. –3 fok és erős havazás lett késő délutánra, de megmondom őszintén, nagyon magas szinteken szartam le.

Bajza–Andrássy–Roosevelt tér–pesti rakpart, Margit híd–Körút–Oktogon–Bajza

7,1 km. Semmi holtpont, nulla kifáradás, és olyan jól éreztem magam, hogy nem akartam elhinni. Nem tudom mivel magyarázni ezt a változást. Először a vitaminokra gondoltam, de azokat eddig is szedtem, aztán a bennem lejátszódó mentális változásokkal akartam magyarázni, de aztán elengedtem a témát. A szar dolgok is csak úgy jönnek, legtöbbjükre nincs válasz, és a miért is kérdéses, úgyhogy egyszerűen csak elfogadom és élvezem.

Ami a kajákat illeti, nos, ott gondok vannak. Utaltam rá pár napja, hogy egyre nehezebben tudok enni, és egyáltalán nem vagyok éhes. A szervezetem nagyon durván éli fel a tartalékait, de ez nem megoldás, a kalóriaigényem edzés mellett 2000-2500 kalória kell, hogy legyen, ilyen bevitel mellett fogytam le most már 15 nap alatt több mint 6 kilót. Nem arról van szó, hogy nincs étvágyam, hanem azok az ételek nem esnek jól, amiket a diéta megenged. Nem az ízek hiányával van a gond, hanem a változatlanságról. Hihetetlen vágyat érzek már egy mákos tészta vagy egy pizza után, de ezek csak ábrándozások, mert igazi késztetést nem érzek arra, hogy rendeljek magamnak.

Bevallom, egyre büszkébb vagyok magamra. Világ életemben link voltam, hedonista és akaratgyenge, a szenvedélyek rabja. Amióta elkezdtem ezt az edzéstervet, nem pókereztem, nem is hiányzik, letettem a cigit tavaly április 25-én, az este emlékét videó is őrzi, és most 15 nap után is stabilabb vagyok a diétát illetően, mint valaha. A drogos pályafutásom kimerült 3 füves cigiben még gimnáziumban. Azt egyébként tudjátok, hogy a dohányzó emberek kevesebb mint 3 százaléka képes leszokni a cigiről? TESSÉK, ebben lehet egyénieskedni, nem a testre szabható e-mail-fiókokkal meg csengőhangokkal.

Tegnapelőtt álltam rá a mérlegre, 90,15 voltam. Holnap mérem meg magam újra, ugyanis letelik a második hét is. Most két pihenőnap jön, úgy tervezem, jövő hétre még pár hete is elképzelhetetlen távokat és pályákat fogok futni. Többek között egy szakaszt, amin belül felfutok a Budai Várhoz, helyenként 10 százalékos emelkedőkkel. Egy 8 km-es táv részeként. Nem lesz egy anglirui szakasz, de lehet, én most annak fogom megélni.

 [youtube-embed id="afFI4alhJQc"]