25. NAP

Most, hogy megtudtuk 2020-ig nem lesz eurónk, és nagy valószínűséggel mire csatlakoznánk az euró zónához, Németországban már ismét márkával fogunk fizetni, nyugodtan foglalkozhatunk a saját dolgainkkal, mert a sorsunk szekere jó irányban halad.

 

 

Azért van ebben valami bájosan magyar, nem? Úgy megy át rajtunk egy Európa számára  meghatározó történelmi-gazdasági folyamat, hogy mi annak devizaszinten nem leszünk részesei, mindezt Európa szívében. Óriási. De mit is várhatunk egy olyan csatlakozási szerződéstől, amit Medgyessy Péter irt alá. Ha már a szélsőséges teljesítménykenél tartunk, ma lefutottam a Vivicittá 12 km-es hivatalos útvonalát, de volt itt még egy lakásavató és egy fantasztikus éjszaka a 4Bróban és Mixben. Nehezen tudnám eldönteni, melyik helyen vannak nagyobb köcsögök.

Haladjunk időrendi sorrendben.

Utálom a hétvégéket, minden zárva van, vagy ha nincs, azt hiszem, hogy zárva van. A kajálásomat totálisan sikerült elbasznom, ugyanis elfelejtettem reggelizni, és semmi nem volt itthon, a sarki bolt meg zárva. Bazmeg. Megyünk Gödöllőre, mondom, fasza, az Örsnél beugrom az IKEA-ba lazacot enni. Ekkora kibaszott tömeget én már nagyon rég nem láttam áruházban. Hát igen kellemes idő, süt a nap, hova menjünk, naná, hogy IKEA-ba, de az új adókulcsok is elkezdték éreztetni hatásukat. Helló, 2011 első megemelt fizetései. De ami az éttermi résznél fogadott, az túlment minden emberi képzeleten.

Feladtam. Kocsiba be, Cinkotán át megy az út délre, széles az Opel, mint egy kombájn, élvezd az 1,6-ot, feel the sunshine. Ekkor még mindig nem ettem semmit, és már délután 14.00 volt, és 4 óra múlva kezdtem a 12 km-t. Ott egy SPAR, hopp, sonka, túró, paradicsom. Gödöllőn a szokásos palacsinta fogadott, és nagymutter a következő diétás tanácsokkal látott el.

Meg ne bolondulj már, kicsi fiam, most mondd el nekem, mi a baj a Raffaellóval. Kókusz van benne meg mandula.

Nem éreztem úgy, hogy bármit is mondanom kéne erre. Vissza Budapestre, de a Ligetben valami történik, mert hússzag van, és rengeteg baltaarcú proli sétál. Május 1. még odébb van, aztán később megtudtam, hogy mangalicafesztivál. Nem jó hír, erre fogok futni este, reméltem, addigra lemegy a kritikus tömeg. Rendeltem roston sült csirkét rizzsel, salátával. Fontos. Futás meg úgy általában edzés előtt legkésőbb 1 órával egyetek, de inkább másfél. Az emésztésre szánt energia és vér inkább az izmaitokban áramoljon. A másik, ha edzésmunkát végeztek, az emésztés szinte megáll az előbb leírtak miatt. Oldalszúrás, hányinger, és az egész edzés mehet is a picsába.

18:02-kor kezdtem el a futást. Megnéztem pár számot, konkrétan a 2005-ös Vivicittá időeredményeit. A szintidő 1 óra 30 perc, aki ezen kívül érkezik be, azt kizárják. az első 38:40 alatt futotta le, egy magyar gyerek, aki hivatásos futó. Nincs futóverseny Afrika nélkül, a legjobb egy etióp lett 3. helyezéssel. Az általános vélekedés szerint az afrikai futók azért ilyen jók, mert egész egyszerűen mindenhova futva közlekedtek. Két falu között, az iskolába, és... van ott még valami? Egyébként a szavannában ez a legbiztonságosabb közlekedési mód állítólag, már ha nem egy Land Rover tetején ülsz, ugyanis az afrikai szavannák biztonsága kb. a 95-ös szarajevói állapotokéval lehet egyenlő.

1. Zsiros Mihály (Budaörsi DSE) 38:00 p

2. Szabó Imre (Vasas) 38:51

3. Mossissa Feyissa (etióp) 39:21

Nem esett jól az első pár km, nagyon nem. Végig az a hülye gondolat volt a fejemben, hogy mikor jön a fal. Mikor teszem túl magasra a mércét.  Négy súlyzós edzés és egy 10 km-es táv volt már mögöttem, és a hatodik napon bevállalok egy ilyen szakaszt. Fizikálisan teljesen rendben voltam, de mentálisan most nem volt minden rendben. Holtpontot nem tudnék kiemelni, mert egybefüggően volt ótvar az első 6 km, és akkor jött a westendi felüljáró. Apropó Ferdinánd híd, mert ott, azt hiszem, elhagytam a tüdőmet. Pont féltávnál jött a kalapácsos ember, és irgalmatlanul fejbe vert. Kritikus percek voltak ezek, és még előttem volt 5,5 km, azaz több mint egy Margitsziget-kör. A Ligetnél kezdtem rendbe jönni. Megcsapott  a virsli meg a vattacukor szaga, na bazzeg, ezek sem olvassák a blogomat. 9 km-nél járok ekkor, amikor elérem a tömeget. Pár 100 méteren át kerülgetem az embereket, úgy érzem magam, mintha síelnék, és szlalomoznom kéne. De bevallom, nem is baj, mert kicsit kizökkentett a monoton futásból, egy órája futhattam már ekkor. Még 3 km, és érthetetlen dolog történik, feltámadok. De minden átmenet és előzmény nélkül, és nem érzem a fáradtságot. Elkezdek egyre gyorsabb tempóban futni, a 6.40-es kilométereim lemennek 5:50 alá, és az utolsó 500 méteren meg már egyenesen szárnyalok. Lehet, mert megláttam a célt, de tök mindegy, miért, mert beérek a célba, ami az 56-os emlékmű előtt volt. Rohadt büszke vagyok magamra. Adrenalin, öröm, büszkeség, a testem felpörögve, amikor érzed, hogy a szervezet tökéletesen működik. Ma lakásavató lesz, meg buli, és a diéta miatt nem iszok alkoholt, de ez az érzés kurva jó. Haza, zuhany, átmelegedés.  

Lefekszem, pihennem kell kicsit, este Ákosnál meeting. A lakásavatóról csak annyit, hogy a következő kaják fogadtak.

Nem hiszem, hogy bármit is hozzá kéne fűznöm. Ami az alkoholt illeti, diéta alatt tilos alkoholt inni, tele van cukorral és kalóriával, úgyhogy az alapozás nálam egy fehérjeturmix, meg Coke zéró, sajnos ez van, de már csak 40 nap.

A buliról röviden, ami érinti a blogot is részben. Beszélgetek egy csajjal, a következő párbeszéd zajlott kettőnk között.

Cs: – Nagyon fáradtnak tűnsz, mi van veled?

Én: – Futottam 12 km-t, és reggel 5 van.

Cs:  – Reggel 5-kor futottál 12 km-t? (ez fájt)

én:  – Még délután. Szerinted ez sok?

Cs:  – Nagyoooon sok, én soha nem futnék ennyit, nem egészséges.

Én:  – Mennyit kéne futni?

Cs:  – Hát úgy 2-300 métert.  

Na most ez a csaj a Heller Farkasra jár, és a tény, hogy leérettségizett, valamint hogy felvették főiskolára, súlyosan kompromittáló az egész magyar oktatásügyre nézve.

Pár órája keltem fel, és 11 órát aludtam. Vége a 3. hétnek, azaz hétösszegzés jön kilókkal, fényképpel, távlati tervekkel. A pihenőnapokon megírom a tudatos táplálkozás 2. részét, de készül egy nagyobb cikk a budapesti éttermekről is. Burger Kingtől a Vita Juice Bárig. Vasárnap van, mindenkinek, de különösen Dave-nek kellemes vödörbe hányást kívánok a másnaposság miatt.

[youtube-embed id="I1Lkyb6SU5U"]