32. NAP

Menjünk vissza kicsit a múltba, egészen 1999-ig. Ebben az évben változott meg a világ végérvényesen, ugyanis erre az évre tesszük a legújabb kori pontcom időszámítást, amikor is az internet, mint olyan felrobbant, és globális szinten terjedt szét a hat kontinensen.

 

 

 

Nagyjából ebben az időben kezdett el a Google is tényezővé válni, míg az Apple éppen mindent egy lapra tett fel, és kijátszani készült az egyetlen ütőképesnek tűnő kártyáját, Steve Jobsot. Öt évvel járunk ekkor a Facebook előtt, és közösségi internet még nem létezett.

2003-ban megalapítják a YouTube-ot, amely véleményem szerint a legjelentősebb történelmi tech lépés a Microsoft 1978-as és a Google 1998-as megalapítása óta. A videómegosztás fogalommá vált, és teljesen új értelmet nyert. Userek milliói kezdik el használni, majd 2006-ban felvásárolja a Google, amelyet csak szimplán forradalmak találkozásaként aposztrofálnak. A YouTube időzítése tökéletes, de elképesztő sikerét ezenkívül három dolognak köszönhette.

Az egyik a videózás forradalma, ugyanis ekkor jelentek meg az olcsó kézi kamerák és a videózásra még épphogy alkalmas mobiltelefonok, így a legszélesebb tömegek számára is lehetővé tette a mindennapok megörökítését. Másodszor, megjelentek a közösségi szájtok, a Myspace, a Wikipedia vagy a mára már teljesen eltűnt Digg. Ezekben a szájtokban öltött testet az, amit mi csak Web 2.0-nak ismerünk. Végül pedig nem más, mint a kulturális forradalom, amelynek egyetlen mozgatórugója volt az a generációs igény, amely a YouTube-on vált mozgalommá, amely szembehelyezkedik a médiával és minden megnyilvánulásával. Ahogy az lenni szokott, ami tömeges méreteket ölt, és átlép minden emberi számítást (35 órányi videó feltöltése minden másodpercben), ott megjelennek az egészen kivételes alkotások és életutak is, vagy ennek éppen ellenkezője, a vállalhatatlan fostenger. A YouTube pedig útlevelet adott mindenkinek, aki teljesítményével, legyen az pozitív vagy negatív, értékes vagy szánalmasan haszontalan, de képes volt kitűnni a tömegből. A net tehát kitermelte saját maga sztárjait, kultikus és már-már legendás alakjait. Ki ne tudná, ki az a Star Wars kid, a Chop Suey srácok, az Evolution Of Dance-es szarfaszú, vagy a legkirályabb a világ legnagyobb köcsöge.  

De lassan evezzünk hazai vizekre, mert szélsőséges teljesítmények itt is születtek bőven. Most nem emelném ki a hazai videózás legmélyebb szennyeit, mert aki kíváncsi volt rá, évekig nézhette Balázst és Mónikát, a vállalhatatlan fertő helytartóit. Beszéljünk inkább a kivételesen tehetséges, amatőr magyar felhasználókról, akik méltán érdemelték ki minden elismerésünket. Kezdésnek mindjárt itt van  Greyhound és Underdog munkája, ami olyan profi anyag, amire csak annyit lehet mondani, le a kalappal, műszakis analóg geekek. Vagy hogy feledkezhetnénk meg a világszinten is óriási sikerrel futó, Hitler A Bukás című film részletének feldolgozásairól. Több száz változat született már itthon is, de az első és egyben a legnagyobb sikert a népszavazást feldolgozó videó érte el.

Megérkeztünk tehát, ugyanis a végére hagytam a legjobb alkotást, ami egyértelműen visz mindent az utóbbi pár évből, már ami a kreativitást és a profizmust illeti. Gondolom, mindenki emlékszik a 2008. szeptemberi tőzsdei összeomlásokra, amelyet Lehmann Brothers-féle hitelpiaci válságként címkéztek fel a gazdasági élet szereplői. A részvények, a befektetési alapok, a BUX és a világ tőzsdéi zuhanórepülésben indultak meg lefelé, röpködtek a hihetetlen mínuszok, és nem volt óra, amikor ne függesztettek volna fel legalább egy Blue Chip-részvényt, de még ebben a helyzetben is élen járt az OTP, amely 3 hét leforgása alatt az értéke hatodára esett vissza. Ennek szól ez a videó, és benne olyan részekkel, amin immár 2 és fél éve sírok. Gratulálok Dandognak ezúton is, ugyanis akkora anyag lett, mint egy kurva nagy ház.

[youtube-embed id="9Z9h8lGZsX8"]

„Részvénybe rakni pénzem, tudom szarvashiba volt, Két doboz andaxinnal nézek meg egy híradót. Értékpapírba soha többet nem fektetek én. Jobb helye van annak a piroson vagy feketén. Tollas a háta minden embernek, ki azt hiszi, hogy nyerhet ott, ahol a pénzt mindig a bank viszi. Ebben a játékban neked nem osztanak lapot. Amit itt felteszel, azt így vagy úgy, de otthagyod! Ha te sem érted igazán, hogy hol a lé, mit elbuktál. Mert pénz nem tűnik el, csak tárcát cserél ugyebár.”  

 Hát igen, van pár dolog az életben, amibe ha betolunk egy összeget, onnan nagy valószínűséggel soha a büdös életben pénzt már nem látunk vissza. Ilyenek a nők, a bulik és a biztosítótársaságok. Pénz, pénz, pina, mint tudjuk, a három legfontosabb dolog az életben. Történt ugyanis, hogy felhívott a Generali, és közölték, megszakértették a károkat, és a 6 négyzetméteres parketta cseréjére 28.000, azaz huszonnyolcezer forintot szánnak. Tipikus szarjatok sünt gondolatok cikáznak a fejemben, és egyben túlzásnak érzem ezt a hihetetlen nagyvonalúságot. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy melyik a társadalom által legjobban megvetett munkakör, mert ugyebár erős a mezőny. BKV-ellenőrök, APEH-dolgozók, de ott még a karbantartók is, parkolóellenőrök, de azt hiszem, ebbe az illusztris csapatba most nálam beléptek a Generali-alkalmazottak is.

Ennyit a közéleti mocsokról, mert ez a hívás csak a kezdete volt valaminek, aminek a vége egy fal, aminek most sikeresen nekirohantam.

Álmatlanság gyötör, pedig most mindennél jobban szükségem lett volna az alvásra. Hetek óta nem aludtam ilyen szarul, bár az alvás nem biztos, hogy a legjobb szó arra az állapotra, amit ma produkáltam, ugyanis pont azzal volt a gond, hogy alvásról szó sem volt. Ez az a tipikus eset, amikor már annyira fáradt a szervezeted, hogy képtelen vagy elaludni, és ez meg is pecsételte a napomat. Nem értem én ezeket egyébként, mert az Xboxos este alatt havernál ülve elaludtam ugye, de hazaérve képtelen voltam, így tévézéssel ütöttem el az időt. Megnéztem a Cake Boss műsorát a Discovery Channelen alvás helyett éjjel 3-kor. A diétám közepén, bassza meg. Véres dolgok ezek.

Ilyen este után nem számíthattam sok jóra, de ha ez nem lett volna elég, totál elkalkuláltam a kajámat, azaz alig ettem valamit. Hazaérek este, na mondom, hol a szopóálarc, fel kell vennem, mert indulok futni. Éreztem, szar lesz, tudtam, úgy tudtam, hogy nem kéne lemennem, de a program, ugye meg a kitűzött célok. Egy új útvonalat találtam ki, át a Lánchídon–budai rakpart–Erzsébet hídon vissza, Váci utca, és úgy vissza a Hősökre.

Voltatok már olyan randin, ami már az első 3 percben rohadt kínos volt, és még az első lelépési pont is fél órára volt? Na, hát én kb. ilyen szarul éreztem magam, + 3 vödör szar. Nem tudom elmondani, mennyire rosszulesett a futás. Fáradt voltam, eléheztem, a test követelte a kaját, nekem meg még volt hátra legalább 8 km. Szét akartam ütni magam ezen a héten, és most a legjobb úton haladtam efelé. A Lánchídra felfutva már komoly gondjaim voltak, de a lefele résznél kicsit rendbe jöttem. De az igazi gyomros az Erzsébet hídnál jött. Ott rogytam meg először, és onnan már csak vonszoltam magam. A Váci utcánál elérkezett a legnagyobb és legmélyebb holtpontom. Az a baj, hogy ennek a futásnak a végigvitele már nem fejben dőlt el, ugyanis másfél óra alvással egy kemény hét közepén, eléhezve már nem a mentális erőről szól.

A Deák téren eljött a fal, és én irgalmatlanul nekimentem. A testem jelzett, akkor itt most kurvára elég lesz, és megálltam, 6,2 km után. Hülye majdnem elsírtam magam, de nem tudtam továbbmenni, fizikálisan képtelen voltam, és egy bizonyos határt nem szabad átlépni. Nem éreztem jól magam, szédültem, és amíg a földalattira vártam, egyszer majdnem elájultam. A baj az, hogy nem itt van a teljesítőképességem határa, mert egy szélsőséges állapotba hajszoltam bele magam, aminek törvényszerűen ez lett a következménye. Kimerültem minden szinten, és muszáj regenerálódnom. Kurva nagy mázlim van, hogy holnap szombat. Haza, ruha le, zuhany, Atáék hívnak, hogy buli van, menjek le 4Bróba. Anyád, hát nem vagytok ti emberek.

Megtört ez a dolog. Holnap pihenni fogok, hogy aztán vasárnap egy kondi, és hétfőre egy egészen durva futást iktassak be. Még nem álltak össze a gondolatok, de 15 km-t tervezek. A szombati napomról röviden annyit, hogy 14 órát aludtam. Este megyünk Mixbe, és melegítés nálam, azaz egy újabb hatalmas, fehérjeturmixszal átbulizott éjszaka.

PS: Brigikém a Tudatos Táplálkozás lll. Nők című bejegyzést csütörtök felé teszem fel, addig is kapsz zenét, 01:01-től van a nagy okosság.

[youtube-embed id="4IvLqEE1RG4"]