Személyiségtípusok - A 9 szint

A személyiségtípusok állapotát kilenc szintre lehet osztani az egészséges működéstől, az átlagos működésen át, egészen a neurotikus, patológiás viselkedésformáig. A 9 szint részletesen megmutatja hogy egyes személyiségtípusokra milyen viselkedés, magatartás, vagy cselekedetek jellemzőek annak függvényében, hogy a személyiség éppen milyen állapotban van.

A fejlődési szintek

Minden egyes személyiségtípusnak jellegzetes szerkezete van. Az egyes típusok elemzése az egészséges személyiségvonások leírásával kezdődik, azt követi az átlagos, végül pedig az egészségtelen személyiségvonások részletes elemzése. Ezt hívjuk 9 szintnek, és ezek a szintek mutatják meg, hogy egy személyiségtípuson belül hogyan változik meg egy ember viselkedése aszerint, hogy a személyisége fejlődik, vagy éppen romlik. Pontos leírások ezek, és megadják azt a keretrendszert, ami alapján végre a belső fejlődésünk is mérhető lesz.

Az Enneagram és személyiségtípus rendszer az amit mindig kerestem ahhoz a kérdésemhez, hogy hogyan mérhető egy ember jellemének a fejlődése. A személyiségszintek mindig csak pillanatképek, ugyanis állandóan változunk. Néha jobbak, néha pedig rosszabbak leszünk. A motiválatlanság, vagy amikor nem tartjuk magunkat az általunk felállított szabályokhoz és keretekhez a személyiségünk minden esetben romlik, míg amikor valódi munkát fektetünk akár magunkba akár a karrierünkbe, a kapcsolatainkba vagy éppen a környezetünk jobbá tételén munkálkodunk a személyiségünk fejlődni fog. Azonban a szintek között mozogni nem olyan egyszerű minthogy most 3 napig nem eszem cukrot, tehát egyből a személyiségem egészséges tartományában érezhetem magam. Egy-egy szint lépéshez  is keményen meg kell dolgozni. Felfelé nyílván nehezebb lesz az út mint lefelé, de amíg valaki eljut az egészségtelen, valóban destruktív, másokra és önmagára is veszélyt jelentő patológiás állapotba, az sem egyik napról a másikra történik.

Talán az a legkönnyebb, ha úgy képzeljük el a fejlődési szinteket, mint a színskálát aminek egyik végén a fehér, a másikon a fekete szín van. A fejlődéshez minden esetben jó és tudatos döntések sorozatára van szükség, komfortzónán kívül történő erőfeszítésekre. Ezzel gondolom nem mondtam újat, sőt nem is nagyon fogok új dolgokat mondani, egyszerűen csak az élettapasztalatunk során megismert érzéseket, szabályokat, mozgásokat, fájdalmakat, nehezen megélt pillanatokból született felismeréseket fogom egy keretrendszerbe foglalni először a személyiségtípusok ismertetésével, majd a személyiségállapotok szintjeinek leírásával.

A személyiségtípus sorozat minden egyes bejegyzése azt a célt szolgálja, hogy mindenki magára ismerjen, majd szembenézzen saját magával. Itt kezdődik az önismeret és bár lehet, hogy az önismeret első lépéseihez ezek a bejegyzések fognak kelleni, de utána mindenkinek a saját útján kell továbbmennie és döntenie arról, hogy ennek az útnak a végén megakarja-e ismerni azt a személyt, aki saját maga.

1.szint Az egészséges felszabadult boldog ember

A személy belsőleg szabad, tudatos és kiegyensúlyozott. Nem félelmekből vagy kényszerekből működik, hanem mély önismeretből. Az első szinten a személyiségtípus legerősebb és legtisztább pozitív tulajdonságai jelennek meg. Ebben az állapotban az ember már nem pusztán a személyisége automatikus mintáiból működik, hanem képes kívülről rálátni saját félelmeire, reakcióira és motivációira. Ezt nevezzük szabadságnak, amikor mindenről mi döntünk félelmek, retorzióktól való félelem, és múltból eredező bizonytalanságok nélkül. Belső stabilitás, mély önazonosság és nyugalom, aki nem érzi folyamatosan azt, hogy bizonyítania kellene valamit önmagának vagy másoknak. Az első szinten álló ember inspiráló hatással van másokra, mert jelenlétében nincsenek játszmák,  manipuláció és kényszeres ego működés. Ez az az állapot amit mindannyian kergetünk, ide szeretnénk eljutni mert az élet az első szinten rendkívül harmonikus és stabil.

Az egyes szinten az ember szembenéz, szembeszáll minden félelmével, és belső ereje miatt le is győzi azokat, legyen azok gyerekkori traumák, ego fejlődési sérülések. Az első szint emberei nem azért szabadok mert senkitől nem függenek, hanem mert a legnagyobb félelmük sincs már rájuk romboló hatással, sőt ezek a félelmek eszköztelenül állnak a felszabadult emberrel szemben. Az egyes szint az ideális állapot, amikor az egyén lelkileg a legegészségesebb, kiegyensúlyozott, és valóban szabad. Ez az önmegvalósítás szintje, az emberi létezés teteje. 

2.szint Erősen egészséges 

Az ember még mindig stabil és tudatos, de már jobban jelen van a hétköznapi személyiségműködés. Ettől függetlenül jól kezeli az érzelmeit és képes az egészséges kapcsolatok kialakítására. Nem omlik össze a kritikától, nem befolyásolja a külső zaj, és nem válik agresszívvá pusztán azért, mert valami nem az elképzelései szerint alakul. Rugalmas, észérvekkel meggyőzhető, képes fejlődni és tanulni. Az önértékelése viszonylag stabil és belülről fakad, ezért kevésbé függ mások elismerésétől. A második szinten álló ember általában produktív, kreatív és képes a valódi intimitásra, mert nem csak szerepeken keresztül kapcsolódik.

3.szint A működőképes egészséges 

Ezen a szinten az ember még alapvetően jól funkcionál, de már erősebben azonosul a személyiségtípusának mintáival ami azt jelenti, hogy már nem ő diktálja a szabályokat egy erős belső stabilitás hatására, hanem inkább már csak követi azokat. Ezen a szinten még tisztán látja mi a helyes út, és ez az utolsó szint, amikor még nem hajlandó kompromisszumokat kötniés az elveiből engedni csak azért mert van egy könnyebb út. A  hármas szinten elkezd kialakulni egy stabil énkép, amelyhez ragaszkodik, például fontos lesz számára, hogy kompetensnek, erősnek, különlegesnek, segítőkésznek vagy sikeresnek lássák. Még képes önreflexióra, de bizonyos helyzetekben már automatikusan reagál. A konfliktusokat általában tudja kezelni, de bizonyos érzékeny pontok már könnyebben aktiválják a védekező mechanizmusait. Az első szint, ahol a környezet már hatással lehet a működésére és a döntéseire, ám ezeket a külső tényezőket az esetek nagy részében még sikeresen és az értékrendjének megfelelően tudja kezelni.

4.szint Felső átlagos állapot.

Az első átlagosan működő szint, amikor az ember egyre inkább megszokásokból, korábbi tapasztalatok, ismétlődések és tanult reakciókból működik. Az élet ezen szintjén az ember nem tudatos, hanem már reflexszerű döntéseket hoz. A negyedik szinten a személyiségtípus fő félelmei és vágyai kezdenek dominánssá válni, alig észrevehetően de megjelenik a szorongás, az önkép fenntartása kiemelten fontossá válik, ekkor kezdődik a visszaigazolásra való igény megjelenése, valamint nem a valós, hanem a vágyott élet szerinti viselkedés. Az ember sok energiát fordít arra, hogy önmagát és másokat meggyőzzön arról, hogy ő „ilyen”, hogy ő mit képvisel és miben hisz. A önreflexió mélysége csökken, ami nem azt jelenti hogy nincsen, hanem már jóval kevésbé képes arra hogy magát tisztán lássa, mint akár a hármas szintű működésnél. Egyre több belső feszültség jelenik meg, de ezt gyakran racionalizálja vagy elrejti maga elől is. A kapcsolatokban megjelenhetnek az ismétlődő konfliktusminták, és megjelennek azok a problémák, amiket már nem tud megoldani. A 4.szinten ezek a problémák még csak megjelennek, de még nincs domináns hatással az életminőségre. Az ember az átlagos felső szinten még teljes és boldog életet tud élni, de már jóval kisebb mértékben mint az egészséges tartományban.

5.szint Közepes átlagos állapot

A belső bizonytalanság fokozódik. Az ember önértékelése egyre inkább külső körülményektől függ mint elismerés, siker, figyelem, kontroll vagy érzelmi biztonság. Emiatt az ötödik szinten lévő emberek érzékenyebbé válnak a kritikára, elutasításra vagy kudarcra. Egyre erőteljesebben jelenik meg szorongás, túlreagálás, hirtelen döntések vagy fokozott védekezés. A személy egyre kevésbé látja objektíven saját működését, mert az ego védelme fontosabbá válik, mint az igazság felismerése. Elkezdődik a piti játszmákban való részvétel, és a bocsánat kérés képességének csökkenése, ezzel párhuzamosan megjelenik az, ami eddig nem volt jelen, a felelősség hárítása, és úgy általában a felelősségvállalásra való képesség csökkenése, a hibáink belátása. A társadalom jelentős része ebben, az ötödik szintű állapotban éli az életét.

6.szint Alsó átlagos állapot

Itt a személyiség már jelentősen beszűkül, az ember merevebbé válik gondolkodásban és érzelmi működésben. Nehezebben fogad el más nézőpontokat, nagyon nehezen meggyőzhető bármiről is, és és megjelenik a kognitív disszonancia, azaz megindul a valóság átkeretezése. Már nem a valóság a mérvadó, hanem a fejünkben lévő világ védelme és annak a világnak mindenáron való megvédése. Az információk és a tények a hatos szinten már erős szűrőn keresztül érkeznek meg és csak akkor lesz bármi is elfogadva, ha az passzol ahhoz a világhoz amit azért hoztunk létre, hogy megvédjük magunkat már egy eleve rossz működés hatására.A hatos szinten lévő ember hajlamos ugyanazokat a konfliktusokat újra és újra létrehozni, és a félelmek alapjaiban kezdik meghatározni az egyén döntéseit. Megjelenhet fokozott kontrollvágy, passzív agresszió, manipuláció, érzelmi függőség vagy túlzott izoláció, típustól függően más-más formában. Az ember gyakran nem érti, miért romlanak a kapcsolatai vagy miért térnek vissza ugyanazok a problémák az életében. Megjelenik az érzelmi evés, és azon álláspont kialakulása, hogy bármi ami az életünkben rossz, arról nem mi tehetünk, nem mi vagyunk érte a hibásak. Az ötös szint után a hatos szint az, amiben a legtöbb ember éli az életét.

7.szint Egészségtelen állapot

A személyiség védekező rendszere elkezd szétesni, az érzelmi reakciók intenzívebbé és torzabbá válnak. Az ember egyre inkább a félelmei alapján értelmezi a valóságot, megjelenik a paranoia és a kényszeresség. Gyakori lehet a túlzott gyanakvás, szélsőséges érzelmi hullámzás, önigazolás vagy mások hibáztatása. Az önreflexió minimálisra csökken, mert a személy már szinte teljesen azonosul a saját torzult nézőpontjával. A kapcsolatokban súlyos játszmák és destruktív dinamika jelenik meg, a projekció a mindennapos működés részét képezi. Ebben az állapotban nagyon erős lehet az érzelmi reagálás, a személy apró dolgokat is fenyegetésként élhet meg. Egy ártatlan megjegyzést támadásnak vesz, egy távolságtartást elutasításnak, egy kritikát pedig szinte megsemmisítő élményként él meg. A hetedik szinten az ember kapcsolatai instabillá válnak, mert a belső bizonytalanságát másokon próbálja szabályozni, emellett állandó megerősítést akar, kontrollálni próbál másokat, vagy éppen manipulál érzelmileg. Drámai helyzeteket generál, hogy figyelmet és reakciót váltson ki. Sokszor nem tudatos rosszindulatból teszi ezt, hanem azért, mert belül rendkívül üresnek, elhagyottnak vagy értéktelennek érzi magát.

Az egyik legnehezebb része ennek az állapotnak, hogy az ember gyakran nem lát rá saját működésére. Úgy érzi, a probléma odakint van. A partner, a család, a társadalom, a munkatársak, az ellenségek, akik tönkre akarják őt tenni, pedig ő tényleg mindent megtesz. A valóság és a fejében lévő világ között kezd nagyon nagy lenni a távolság. Annyira nagy, hogy az egyénnek egyre több munkájába telik megteremteni azt a valóságot ami még legalább az ő fejében egy alátámasztható valóság tud lenni. A személyiség ezen a ponton az összeomlás előtt áll, de ezen a szinten ez még nem történik meg.

8.szint Súlyosan egészségtelen állapot

Ebben az állapotban a személyiség torzulásai már extrém formát öltenek. A félelmek és kényszerek dominálják az egyén elméjének egész működését. Az ember elveszíti a realitásérzékének egy részét, és teljesen saját belső világának foglyává válik. Ezen a szinten már nincsen valóság, mert ezen a ponton a valóság és a valóságban való történések már szinte egyetlen eleme sem támasztja alá azt a torz világot, amit az egyén ekkora fejben már megalkotott magának. Nincs valóság, nincs idő, nincsenek tények. A manipuláció a mindennapok szerves részét képezi, bűntudat nélkül jelenik meg az érzelmi és pszichológiai bántalmazás, illetve önpusztító működés. Az ember gyakran már nem képes még átlagos szintű kapcsolatok fenntartására sem. A nyolcas szint a személyiség szétesésének és súlyos torzulásának állapota. Itt az ember működését már szinte teljes egészében a félelem, a kontrollkényszer, a paranoia, a torzult érzelmi reakciók és a mély belső instabilitás irányítja. A nyolcas szint nem egyszerűen túlérzékenyen reagál a világra, hanem a saját belső káoszát vetíti rá mindenre és mindenkire.

A gondolkodása súlyosan torzul. A racionalitást egyre inkább felváltja az érzelmi torzítás és a projekció. Saját agresszióját, irigységét, félelmeit vagy romboló szándékait másokra vetíti ki. Meg van győződve arról, hogy mások rosszat akarnak neki, miközben valójában ő válik egyre destruktívabbá. A kapcsolatai ebben a szinten rendkívül mérgezőek és rombolóak. Az ember intenzív kontrollt akar gyakorolni mások felett. Manipulál, megfélemlít, érzelmileg büntet, játszmázik, szélsőséges reakciókat produkál. A szeretet és a gyűlölet folyamatosan váltakozik benne. Egyik pillanatban ragaszkodik valakihez, a következőben teljes pusztítást akar okozni annak az embernek.

A düh kontrollálhatatlanná válik, az ember robbanásszerű reakciókat ad. Bosszúvágy vezérli, és képtelen elengedni sérelmeket. Egy apró konfliktusból is totális háborút csinál. A belső fájdalmát agresszióvá alakítja. Ebben az állapotban megjelenik az érzelmi kegyetlenség is. Az ember tudatosan próbálhat fájdalmat okozni másoknak, mert belül ő maga is mélyen sérült és szétesett. A környezete ebben a szakaszban már gyakran fél tőle vagy teljesen eltávolodik tőle. Az ember kiszámíthatatlanná válik. A kapcsolatai tele vannak drámával, konfliktussal, fenyegetéssel, érzelmi instabilitással és rombolással. A közeli emberek érzelmileg kimerülnek mellette. Ez az állapot már mély pszichológiai sérültséget tükröz. Itt a személyiség működése nemcsak diszfunkcionális, hanem aktívan rombolóvá válik önmaga és mások számára is. A személyiség a 8-as szinten teljesen szétesik.

9.szint Patológiás egészségtelen állapot

A kilences szint a személyiség teljes összeomlásának állapota és a szint, ahonnan már intenzív terápiával sem lehet visszajönni. Itt az ember már teljesen elveszíti a kapcsolatát önmagával, másokkal és sok esetben a valósággal is. A személyiség védekező mechanizmusai extrém formát öltenek, és az egész működés mélyen destruktívvá, kaotikussá vagy teljesen szétesetté válik. A belső üresség elviselhetetlenné válik. Emiatt extrém viselkedések jelennek meg: teljes kontrollvesztés, önpusztítás, agresszió, veszélyes impulzusok vagy teljes érzelmi összeomlás. A kapcsolatok ezen a szinten már súlyosan károsítóak vagy teljesen működésképtelenek. Az ember intenzív érzelmi káoszt visz minden kapcsolatba. Manipuláció, fenyegetés, érzelmi terror, teljes kiszámíthatatlanság jelenik meg. A közeli emberek gyakran rettegnek tőle, menekülnek mellőle vagy teljesen megszakítják vele a kapcsolatot. Megjelenik az extrém önigazolás. Az ember saját magát áldozatként vagy abszolút igazságbirtokosként látja. Minden problémáért másokat hibáztat. A felelősségvállalás teljes egészében megszűnik. A valóságot teljesen átírja annak érdekében, hogy fenntartsa saját torz önképét. Ebben az állapotban az önpusztítás is extrém szintet ér el. Az ember lerombolja kapcsolatait, munkáját, életét, jövőjét és sokszor saját testi-lelki állapotát is. A döntései egyre veszélyesebbek, impulzívabbak és irracionálisabbak lesznek.

A kilences szint már nem egyszerűen súlyos személyiségzavaros működés, hanem a pszichés struktúra mély összeomlása. Itt az ember belső világa annyira szétesik, hogy a működése önmaga és mások számára is veszélyessé válik. A személyiség állapot destrukciója itt véget ér, az egyén megszűnik embernek lenni. A személyiség végérvényesen és visszafordíthatatlanul összeomlik.

Összegzés

A személyiségszinteknek ez egy általános leírása, amely leírások a 9 személyiségtípusoknál különböző módon fognak megjelenni, és a különbség abban lesz, hogy mind a kilenc személyiségtípus máshogy torzul el amikor a személyisége romlik, és mások lesznek az értékeik amikor a személyiségük fejlődik.

Mint említettem nehéz és megterhelő utazás lesz ez a személyiségtípusaink körül, mindenesetre számomra az volt, amikor feldolgoztam a személyiségeink belső működését. Nem feltétlenül magam miatt, bár amiatt is néhol nehéz volt, hanem mert a számtalan működést és állapotot tudtam utólag azonosítani olyan embereken, akik vagy régebben, vagy a mai napig is közel állnak/álltak hozzám. Sajnálattal, néhol tehetetlenséggel gondolok rájuk és tudtam meg mostanra hogy amit tettek, azt nem azért tették mert rossz emberek voltak, hanem mert ki tudja milyen súlyos traumákon kellett keresztülmenniük gyerekként, vagy bármikor az életben és kerültek abba az állapotba amibe kerültek. Nem felmentés ez hanem megértés. Amikor megértjük magunkat, amikor megértjük a világunk működését akkor sok minden a helyére kerül. Én Már személy szerint nem hibáztatok senkit, és ártson nekem bárki bármit is, már nem haragszom senkire mert nem tudhatjuk, hogy az emberek mögött milyen múlt, milyen gyerekkor, milyen történések vannak, és hogy a mi mozgásunk, mondataink vagy cselekedeteink milyen fájó folymatokat indíthat el másokban úgy, hogy nincs szándékunkban a másikat megbántani.

Egy kaotikus dzsungelben élünk, egy átláthatatlan, millió meg millió változó tényezős világban, ahol végtére is semmi mást nem szeretnénk, csak tudni hogy kik vagyunk és merre tartunk. Egyikre sem tudom a választ, de ez a személyiségtípus sorozat egy kicsit közelebb hoz majd a válaszok megtalálásához.