AMIKOR MEGÁLLT AZ IDŐ

Úgy volt szar ez a múlt hét, ahogy volt. Elkaptam hét közepén az influenzát, ami hazavágta azt az edzésprogramot, ami miatt végül is született ez a blog, majd szerdán a két alsó őrlőfogam jelzett, hogy akkor én most el is mehetek a büdös picsába. Csütörtökön hívtam a fogorvosomat, kaparom a falat a fájdalomtól, szeretnék menni kezelésre. Megnyugtatott, minden rendben, mert van egy szabad helye február 28-án, nekem mikor lenne jó, délelőtt vagy délután. Mindezt február 17-én, miután közöltem vele, nem a fogselymem fogyott el, hanem komoly problémám van. Végül is kiharcoltam egy hétfői időpontot, gondoltam, addig elleszek pár gyulladáscsökkentővel. Hát nem így lett. Szombaton hajnalban olyan fájdalmaim lettek, hogy az is felmerült már alternatívaként, hogy beleverdesem a fejem a falba, mert addig sem fáj ilyen iszonyatosan lüktetve a fogam. Nem túlzok, nem teszek hozzá a sztorihoz, aki már túlesett ezen, tudja, milyen az, amikor az ideg begyulladva feszíti szét az egész arcodat.

Természetesen ezek mellett még mindig nem jöttem ki teljesen az influenzából, mert olyan dolgokat köhögök fel, hogy odanézni sem merek. Nagyon összejött ez a hét, és nem tudom, hogy a szervezetemet gyengítettem le ennyire a diétával és az ész nélküli terheléssel, amire így reagált a testem, vagy ez egyébként is bekövetkezett volna, de hatalmas mélypontok vannak itt. Szombat éjfélre odáig fajult a dolog, hogy már a gyógyszerekre sem reagált a fogam, és egyre erősebb lett a fájdalom. Hajnali 4-kor szakadt el a cérna, és nem bírtam tovább. Taxit hívtam, és S.O.S. Dent a Király utcában. Röntgen után jött a diagnózis, a jobb alsó két őrlőfogamat gyökérkezelni kell. Egy fog gyökérkezelése 28.500. Jó, csináljuk, fasza, 30 van nálam, a másikat majd hétfőn az én orvosom megcsinálja. Akkor még azt hittem, a miatt a fogam miatt szakad le a fejem, amelyiket csináljuk. Mindenkit megnyugtatok, hogy a másik miatt. Reggel 5-re végeztem, és végre alhatok, ugyanis ekkor már kb. 26-27 órája nem aludtam a fájások miatt.

Kimegy az érzéstelenítő, és arra kelek, hogy sírok a fájdalomtól. Nem viccelek, gyerekek, olyan fájdalmaim lettek, hogy remegtek a lábaim. Vissza a fogászatra vasárnap délelőtt, na jó, nem tudom, mi van, húzzák ki, vagy csináljanak vele valamit, mert így nem tudok élni. Röntgen újból, ez a felvétel már sikerült, ugyanis egy hatalmas gyulladás volt az alatt a fogam alatt, amit nem csinált meg a szombati kiscica. A gyulladás ráment a csontra, és a doktornő elmondása szerint 7 év praktizálás alatt ez a második legdurvább gyulladás, amit látott, azaz biztos, hogy ki kell húzni. Jó, oké, fasza, csináljuk. Laza 40 perc várakozás után kaptam egy olyan érzéstelenítést, hogy MIUTÁN beadta a doktornő, megkérdezte, minden rendben van-e, és szóljak, ha bármi problémám lenne, vagy úgy érzem, elájulnék. Nem szartam ám be nagyon, de én ott már örültem volna annak is, ha én lettem volna a bádogember a cigánysoron, ha ez kellett volna ahhoz, hogy ne fájjon ennyire a fogam.

Hála istennek csak fél órán keresztül tartott a műtét, majd a doktornő felhívta a figyelmemet, hogy 5 napig semmilyen fizikai munka, semmilyen edzés, de még emelgetés sem, mert felszakad a seb. 44.500 forinttal megköszöntem, hogy együtt töltöttük a hétvégét, és 32 óra nem alvás után rendbe tették a fogamat. Szerdáig vagyok kiírva a betegség miatt, de akárhogy is számolom, péntekig semmi edzés nem lesz itt. 38. napnál állt meg az edzésnapszámlálóm, és most úgy néz ki, hogy hétvégén TALÁN újra kezdhetem az edzéseket. Most erre mit mondjak?

Ezer nehézséggel kell szembenéznünk, bármibe is fogjunk az életben, amit egyedül, megharcolva az elemekkel véghezviszünk, és a felettünk álló erőktől csak annyit kérünk, ne gördítsen elénk egészségügyi vagy olyan akadályt, amivel önerőből nem tudjuk felvenni a harcot.

Ismerős a szöveg? Nem kértem sokat szerintem, de nem is folytatom inkább ezt a gondolatmenetet. Február 15-én edzettem utoljára, most 21-e van, és nagyon úgy néz ki, hogy 25-e előtt nem tudom elkezdeni az edzéseket. A diétát minden nehézség ellenére ugyanúgy tartom, sőőőt azt hiszem, 2 napja nem ettem mást levesen kívül, de éhes sem voltam 3 napja a fájdalmaim miatt.

Fogalmam sincs, mit csináljak, mi legyen az edzéseimmel. Ha elkezdem, akkor a 38. naptól folytatom 66-ig, de nyilván a hétösszegzéses képek elvesztik jelentőségüket. A másik alternatíva, hogy 26-án elkezdek edzegetni, és 1 hét rákészülés után folytatom a 38. naptól. Ez a két lehetőség van, mert az, hogy abbahagyjam vagy feladjam, meg sem fordult a fejemben, még akkor sem, amikor éjjel 2-kor fel-alá járkáltam a laskában a fájdalomtól, és azt vettem észre, a járkálásban kezdek elfáradni.

Soha nem fogom feladni, mert ez a 66 nap, így vagy úgy, de le fog menni. Diétával, 32 súlyzós edzéssel és 16 futással. Nem tudom, mi jöhet még, de lassan nem mondhatok mást, mint Mulder ügynök az X-Aktákból…