EVOLUTION REVOLUTION

EVOLUTION REVOLUTION

Szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy 30 nappal ezelőtt, amikor is eldöntöttem, megváltoztatom az életem, és egy teljesen új alapokra helyezett életmódot fogok követni, akkor egy teljesen átlagos hétköznapi életet 12 kg felesleggel élő budapesti srác voltam.

 

 

Éjszaka pizzákat rendeltem, Il Trenóbol mákos gubát, heti két Wasabi, Guru-palacsinta, és általában a napi étkezéseimnél a legmagasabban szartam abba, hogy amit eszek, az diétás-e vagy sem. (De még ezekben az időkben sem mentem be a mocskos McDonald’sba vagy Burger Kingbe, csak mondom.)

Edzetlenül, a hétköznapok szürkeségében beregisztráltam a blogot, és felkészültem mindenre, amit egy ilyen edzés követel az embertől. Tudtam, szenvedni fogok a rengeteg lemondástól, a megterhelő edzésektől, a holtpontoktól és a méregtelenítés miatti elkerülhetetlen rossz közérzettől. Hoztam pár rossz döntést az életben, egyik-másik miatt még most is szívok, de a 66 napos program és a blog elkezdése az egyik legjobb döntés volt az életemben, amit eddig meghoztam, az szinte biztos.

30 nap, gyerekek, 30 nap. Ennyi kellett ahhoz, hogy elmondhassam, az életem kezd megváltozni, és az eddig elérhetetlen dolgokat úgy kezdem elérni, mintha a legtermészetesebbek lennének az életben. Új kapuk nyílnak ki előttem, és olyan területeken találom magam, ahol már vagy nagyon rég jártam, vagy még egyáltalán nem, de kurva jó ott lenni. Nagyon jó érzés, amikor rájössz, az élet mennyi újdonsággal, mennyi lehetőséggel szolgál, csak egyszerűen észre kell venni, vagy csak odébb állni, hogy észrevedd. Új és jobb ember kezdek lenni, és ezt nem magamról állítom, hanem mondják ezt a barátaim, kollégák, és azok az emberek, akikkel kapcsolatba kerülök így vagy úgy.

30 nap. Nekem ennyi kellett, hogy kilépjek a hétköznapok gödréből, és ezt köszönhetem az edzéseknek, amelyek megerősítettek testileg, de elsősorban fejben. Egyetlen szóra volt mindehhez szükségem. AKARATERŐ. Ennyi. Semmi forradalmasított kúrára vagy csodaszernek kikiáltott szarságra nem volt szükségem, semmi szín- vagy vérdiétát nem követtem, egyszerűen csak betartottam pár évtizedes alapszabályt.

  1. Fehérjében gazdag ételek, a magas szénhidráttartalmú kaják kerülése és mindenfajta édesség teljes kizárása. Azt hiszem, ezzel most nem mondtam semmi újat. Persze hogy nem, mert ennyire mocskosul egyszerű az egész. Mi kellett hozzá, hogy ezt betartsam, és kitartsak a legnehezebb órákban, akkor is, amikor a falat kapartam az éhségtől? Akaraterő.
  2. TECHNIKAILAG HELYESEN kivitelezett súlyzós edzések, betartva a legalapvetőbb szabályokat. Személyre és alkatra szabott edzésterv, az abban szereplő gyakorlatok TECHNIKAILAG HELYES elvégzése. A sorozatszámoktól és magától a gyakorlatoktól eltérni tilos. Nincs helyettesítés, nincs „foglalt a gép, kihagyom”, nincs olyan, hogy most 4×10 helyett csak 3×8. Hülye vagy? (Aki ezt megteszi, annak a videó 01:11-nél lévő részét tudom ajánlani.) Szóval mi kellett a kondis edzéseimhez? Megfelelő tudás és akaraterő.
  3. Mínusz 7 fokban lefutni 12 km-t, majd folyamatos 0 fok alatti hőmérsékletben lefutni további 30 km-t, ehhez semmi más nem kell, mint… na?… na mi? Naná, hogy akaraterő.

Írhatok én ide nektek bármit, ha nincs meg bennetek a kitartás és a valós igény a váltani akarásra, akkor el se kezdjétek az egészet. Viszont akkor viseljétek a döntéseitek következményét. A lesütött szemeket, amikor tetszik egy srác, és esélyetek sincs nála, de nem feltétlenül azért, mert van rajtatok pár kg plusz. Ez semmit nem számít. Hanem mert az önbecsülésetek és az önértékelésetek szánalmasabb állapotban van, mint a magyar államadósság. Srácok, nálatok ugyanez. Lehet összevissza enni minden szart, és utána sóvárogva vágyakozni arra a „láttad, milyen segge volt, bazmeeeeg?” nők után, majd hazamenni, és megoldani a problémát a monitor előtt. Az edzés és a diéta nem azért fantasztikus dolog, mert jobban fogsz kinézni. Ez csak illúzió, múló felszín. Hanem azért, mert az edzésekkel sorozatosan győzöd le a korlátaidat, és léped át a saját határaidat, ezáltal  a világ fokozatosan ki fog nyílni előtted. Rendszeresen többet és többet fogsz elérni, és egy idő után keresni fogod a kihívásokat, és azokat is legyőzöd. Formálod magad, büszke leszel magadra, és lehetsz is teljes joggal. Ahogyan a diéta sem a zsírok eltűnése miatt az egyik legfaszább dolog, hanem mert nem tömsz magadba mérgeket. Tisztábban érzed magad, és a közérzeted is napról napra jobb lesz, ami miatt a sportban is feljebb tudsz lépni.

A cigi amiatt szar, mert szívod, de a mozdulat és az egész életérzés, amit ad, az csodálatos. De minden elszívott ciginél benned van az a nyomorúság, ami a cigivel jár. Rák, halál, összeomló vérkeringés, rossz közérzet, fejfájás. MÉREG. Minden cigi elszívása után bűntudatod van, és szarul érzed magad, ahogyan szarul érzed magad akkor is, ha rossz kajákat eszel. Mérgekről van itt szó, bassza meg. Aztán meg jön a boldogtalan vagyok, ezért eszek csokit világ szánalma szöveg, ez pedig spirálszerűen egyre jobban húz le a mélybe. Boldogtalan vagy, csokit eszel, a csokitól hízol, ezáltal még rosszabbul érzed magad, még több csoki, szar kaják, és azt veszed észre, az egyetlen örömöd a csoki lesz meg az étel, lehetőleg a legkárosabb fajtából. Veszélyes játék ez, nem egy ember ment már tönkre abba, hogy a boldogságát egy csokitól várta. Kudarcokkal teli élet ez, mert ahol nincs önértékelés, önbecsülés, önbizalom, akkor ott bizony eltaposnak, és kurvára el fognak tudni, hiszen ha magadat nem becsülöd, ha nem érzed jól magad a bőrödben, akkor mit vársz a többiektől? Láttasd azt, amit látni akarnak, és éreztesd mindazt a jót, ami vagy legbelül. Ennyi a lényege.

Futni kell? Igen. Nehéz lesz? De kurvára. Semmit nem adnak ingyen, küzdeni kell, edzeni, odafigyelni az étkezésekre, és nem szodomita módon zabálni, kis bűnöző csokikat enni, és mindent szarrá ízesíteni, leönteni. Lehetőleg a krumplit mint köretet egy életre elfelejteni.

Az én megváltásomhoz 30 nap kellett. 30 nap, értitek? És még csak a felénél vagyok. A 30 nap az semmi, mert ha nekem sikerült, nektek miért ne sikerülne?  Kezdjetek rá felkészülni lelkiekben, hogy elkezdtek edzeni és életmódot váltani. Most még ne, most még csak legyen meg a gondolat, és azt akarom, hogy minden órában gondoljatok erre. Minden kurva csokinál, hizlaló szarságnál legyen bűntudatotok, érezzétek magatokat szarul, hogy megettétek azt a csokit, kössétek össze tudatosan a bűntudat érzését és a negatív gondolatokat a csokival és minden olyan étellel, ami brutálisan közismerten hizlaló, egészségtelen hányadék. Mert amit esztek, az nem más, mint a mindennapotok legnagyobb elbaszója. Nem a főnök a hibás, nem a társadalom a szemét, nem a kollégák elviselhetetlenek, és nem bunkó az összes pasi, mert ha úgy néznétek ki, olyan belső tartás lenne bennetek, a férfiak is tisztelnének, és kedvesebbek lennének veletek. Naná, hogy azok lennének, le akarnának fektetni titeket. Mert minden egyes szarért, ami az életben ér titeket, TI vagytok a felelősek. Minden egyes falat után tudatosuljon bennetek, hogy elcseszitek az életeteket.

Dave ma azt mondta, hogy túl nagy hangsúlyt helyezek erre az egész fitneszdologra, holott ez az életben ugyan fontos, de 10 különböző más dolog is van, ami kb. ugyanilyen fontos. Igen, válaszoltam, arra ott van 10 másik blog, akik nálam jobban tudják az életnek azt a részét. De egy biztos. Ez az életnek az egyik alapja, az egészséges élet és a mentális erő alapja, amit ez a blog és az edzések megadnak. Valóban ezzel nem fogsz pénzt keresni, mert minden hozadéka, amit ez az életforma és ez a blog esetleg segíthet, azt pénzben nem is lehet mérni. Öröm, büszkeség, tartás, célok, akarat, kitartás, új kapcsolatok egy most számodra még nem is látott új világban. Erről beszélek itt nap mint nap, és hiába nehéz, embert próbáló dolog, de csak egyszer kell ezt végigcsinálni, utána már csak tartani kell a formát, az pedig ezerszer könnyebb és megengedőbb életet jelent. Merítsetek erőt belőlem, mert én nem fogom feladni, és az eredményét hétről hétre fogjátok látni.

Csináljátok, gyerekek, és higgyétek el, az egész életetek meg fog változni, és azt garantálom, hogy kizárólag jó irányba.

(Ez a poszt egyébként a 29. napnak indult, csak kicsit belelendültem.)

Vissza a blogba