Személyiségtípusok

Ha megismered magad, és látod magad hogyan működsz, akkor megismered az összes többi embert és látni fogod hogyan működnek.

Igazából ezzel az egyetlen mondattal leírtam a lényeget, a személyiségtípus sorozat legfontosabb küldetését, hogy ismerd meg önmagad.

A minket körülvevő emberek hatással vannak ránk, a döntéseinkre, az egész életünk alakulására. Van aki örömöt hoz és boldogságot, míg más veszélyt és bizonytalanságot. Oda kell figyelnünk embertársainkra mert az a tény hogy kik vannak mellettünk, döntően befolyásolják az életünk alakulását. Család, barátok, munkatársak, és az a több száz idegen, akikkel naponta találkozunk. Az emberek mindenütt ott vannak, és nagyon sokféle módon hatnak ránk, de sokszor beszélni sem kell, elég csak egy szemkontaktus, vagy egy jól érezhető vibrálás. 

Az emberek úgy hatnak ránk mint az időjárás. Mást csinálunk télen, más programot találunk ki tavasszal, és teljesen mások az igényeink nyáron. Reagálunk a külső tényezőkre és sok esetben még a hangulatunkat is meghatározza, hogy milyen idő van kint.

Reagálunk

Az időjárás kívülről hat ránk és mi a megfelelő módon öltözködéssel reagálunk rá, és pontosan ezt kellene tennünk a ránk ható emberekkel kapcsolatban is, csak hogy míg az időjárás egyértelmű és jól érzékelhető, addig az emberek nem ennyire egyértelműek, sőt, nagyon is kiszámíthatatlanok. 

Pedig ahogy a kánikulára, úgy az emberi viselkedésekre is jó lenne ha reagálni tudnánk, mert a ránk ható külső tényezőkre való helytelen válaszok jobb esetben rettenetesen megnehezítik az életünket, rosszabb esetben teljesen tönkre is tehetik azt. 

Játszunk el a gondolattal, hogy 38 fokban rétegesen felöltözöl, -6 fokban pedig fürdőnadrágban sétálsz a Margit körúton. Kellemetlenül hangzik, de a kellemetlenségen túl, valószínűleg komoly egészségügyi problémáid is lennének. A minket körülvevő emberek mint az időjárás ugyanúgy hatnak ránk, és hatással vannak az életünkre. Egy toxikus kapcsolatban élni olyan, mint a júliusban kifeküdni a napra délben. Lehet csinálni egy ideig, talán még túl is lehet élni, de a következmények egy idő után rettenetesek lesznek. 

Minden tönkrement élet mögött ott vannak emberek, akik miatt oda juthatunk ahova sosem akarnánk, és minden sikeres élet mögött ott vannak emberek, akik nem tudtak minket megakadályozni abban, hogy szárnyalhassunk. Elsőre ellentmondásnak tűnhet ez a gondolat, de a kudarc és a siker mögött valójában egyetlen ember van, te magad. A kérdés csak annyi, hogy amikor jönnek kívülről mert mindig fognak jönni akármit is csinálsz, akkor akik elakarnak eltudnak-e sodorni, illetve akik valóban a segítségedre lehetnek, azokat észre tudod-e venni. 

Döntések. 

Jó döntések, melyekhez rengeteg minőségi tudás és ismeretanyag szükséges, ezek közül is az egyik legfontosabb, a saját magunk, vagy ha úgy jobban tetszik a saját működésünk ismerete. Hogy tudjuk kik vagyunk, mert ha tudjuk kik vagyunk, tudni fogjuk hogy kik vesznek körül minket és mit akarnak tőlünk. 

Nem tudom a csalódás érzése megvan? Egészen biztosan megvan. Hányszor volt már olyan, hogy valaki, akiről azt hittük ismerjük kiderült, valójában egy lelketlen szörnyeteg, vagy éppen egy haszonleső, reménytelenül önző ember. Rádöbbenhetünk, hogy szívtelenül kihasználtak bennünket, vagy hogy jogos szükségleteinket mint például szeretet és kapcsolódásra való vágyunkat önös érdekből semmibe vették. Ha nincs kellő emberismeretünk, szörnyű dolgok eshetnek meg velünk. De persze az élet nem csak féreglabirintus, ennek a fordítottja is igaz és sok esetben akit kezdetben egy ellenszenves patkánynak hittünk, időközben sok esetben kiderül, hogy mégsem kell rá kihívnunk a rendőrséget. Ha nem ismerjük eléggé az embereket, a kavicsok közt esetleg nem vesszük észre a gyémántot sem, vagy túl gyorsan lemondunk egy kapcsolatról, amelyet pedig érdemes lett volna megmentenünk. Megfelelő önismereti tudás nélkül bánthatnak bennünket, vagy mi bánthatunk másokat úgy, hogy nem is tudjuk mit teszünk. Akár mi bántunk, vagy minket bántanak, a nap végén mindenképpen boldogtalanok leszünk. Önmagunk és mások megértése által boldogabbá válhatunk.

A baj csak az, hogy mindig úgy akarunk eligazodni hogy a másikat figyeljük, úgy akarjuk megismerni hogy a másik mit csinál, a másik mit beszél, kivel beszél és mit, hogy a másik hova jár és kikkel barátkozik, vagy éppen mi van rajta, vagy miket eszik. Mindig a másik. A másikat nagyítóval vizsgálni, de eközben magunkra egy pillantást sem vetünk, pedig ha mindazt az energiát és időt amit a többi ember vizsgálatára szánnál magadra fordítanád, mennyivel előrébb lennél, és egy idő után már anélkül kiismernéd a másikat, mielőtt bármit is mondana vagy csinálna. Szeretnénk megtudni mi mozgatja a többiek cselekedeteit, de félünk attól, hogy kellemetlen dolgokat tudjunk meg saját magunkról. Szeretnénk úgy látni másokat, mintha csak röntgenszemünk lenne, azt viszont már nem akarjuk, hogy mások megismerhessék gyengéinket és hiányosságainkat. Nem akarjuk, hogy bárki – önmagunkat is beleértve – olyannak lásson bennünket, amilyenek valójában vagyunk. Sajnálatos módon elveszítettünk valami fontos és értékes dolgot. Azt a képességet, hogy ugyanolyan szemmel nézzük másokat és önmagunkat.

Kierkegaard szerint magunkkal kell lennünk a legszigorúbbnak és azt vizsgálnunk minden rosszul sikerült helyzet után, hogy mi hol hibáztunk, mi mit csináltunk rosszul. Erre a legjobb példa az a házaspár bármelyik tagja, akitől megkérdezzük, hogy miért romlott meg a házasságuk, mire mind a két fél végeláthatatlanul tudná sorolni az okokat, hogy a másik mit rontott el és miben volt hibás. De ha ugyanennek a párnak feltennénk a kérdést, hogy most arról beszéljen, ő saját maga mit rontott el vagy miben felelős azért hogy végül válásra került sor, na azt a csendet meg hümmögéseket érdemes lenne meghallgatni. 

Ahogy haladunk a személyiségtípus sorozat bejegyzésein, rá fogunk jönni, hogy senkit sem ismerhetünk meg igazán addig, amíg nem ismerjük meg önmagunkat, de nem ismerhetjük meg igazán önmagunkat sem, amíg nem ismerünk meg másokat. Az emberi természet birodalma hatalmas, ezért nem árt ha van egy térképünk ami sokat fog segíteni a megértésben, és főleg akkor tudjuk majd helyesen olvasni, ha van egy megbízható módszer, amellyel meghatározhatjuk, hogy kik vagyunk, és merre tartunk.

A térkép neve Enneagram

Az Enneagram kilenc személyiségtípust különít el. 

Reformer – az ésszerű, elvhű, rendszerető típus

Segítő – a bátorító, nyíltszívű, birtokolni vágyó típus 

Motivátor  – a becsvágyó, gyakorlatias, énképre ügyelő típus 

Individualista – az érzékeny, magába mélyedő, levertségre hajlamos típus  

Kutató – a lényeglátó, hideg fejű, provokatív típus  

Hűséges – az elkötelezett, kötelességtudó, gyanakvó típus  

Rajongó – a mértéktelen, élvezeteket szerető, szertelen típus 

Vezető – a magabiztos, rámenős, összecsapásra hajlamos típus  

Béketeremtő – a kellemes, kényelmes, önelégült típus 

A többség már ennyiből betudta lőni vagy saját magát vagy valaki mást a környezetéből, de természetesen ez csak egy nagyon rövid, felületes összefoglalása a 9 személyiségtípusnak, a sorozat további részeiben részletesen, nagyon aprólékosan ki lesznek elemezve a típusok.

Ugyanakkor a személyiségtípusok bár jól elkülönülnek egymástól, nem szabad dogmatikus jelleggel merev, megváltoztathatatlan egységként gondolni rájuk. Az Enneagram ugyanis rendkívül széles mozgásteret ad az emberi természet számára attól függően, hogy fejlesztjük-e magunkat, ezáltal fejlődik a személyiségünk, vagy éppen szarunk bele mindenbe, aminek a következménye a lecsúszás és a társadalom perifériája felé való sodródás.

Itt érkeztünk el a Személyiségtípusok másik nagyon fontos részéhez, a személyiségtípusok állapotának elemzéséhez, ugyanis ezen típusokat a legteljesebb, legegészségesebb állapottól, a neurotikus, sok esetben patológiás, súlyosan terhelt állapotig fogjuk részletesen megvizsgálni. Ezek az állapot ismertetések nem csak viselkedési minták, hanem előrejelzések is, az önismeret pedig itt kezd el értelmet nyerni. Mert ha magunkon észrevesszük a züllés vagy éppen a fejlődés jeleit, az nem csak számunkra egy kiváló igazodási pont, de azt is tisztán látni fogjuk, hogy a minket körülvevő emberek cselekedetei mit mondanak el az adott emberről.

Előre szeretnék szólni, hogy erős és intenzív felismeréseken fognak keresztülmenni a Személyiségtípus sorozat olvasói. Nehéz lesz látni, hogy bár nagyon egyedinek gondoljuk magunkat, igazából egy nagyon nagy halmaz részei vagyunk csupán, amely halmazon belül minden ember pontosan ugyanúgy viselkedik attól függően, hogy éppen milyen állapotban van. 
Amikor azt írom nehéz lesz ennek a sorozatnak az olvasása akkor azt két esetben gondolom.

Amikor egy típus jellemzés alatt valakire ráismerünk és csalódni fogunk, de ennél is erőteljesebb lesz az a tükör, amibe nekünk kell majd belenéznünk. Van aki erre képes lesz, van aki nem. Lesz aki elgondolkozik, lesz olyan aki mélyen magába néz és alapjaiban változik meg az élete, de olyan is lesz aki dühös, frusztrált és haragos lesz. A környezetünk ránk gyakorolt hatása nem attól függ, hogy milyen külső inger jön, hanem hogy amikor ez az inger megérkezik hozzánk, akkor mi milyen állapotban vagyunk. Ez dönti el, hogyan reagálunk egy hírre, egy ember véleményére, vagy akár erre a bejegyzés sorozatra.

Ez a sorozat nem kínál megoldásokat, sem útmutatót, sem azt, hogy hogyan kéne élni ahhoz, hogy boldogabb legyél. Ebből a sorozatból mindenki annyit vesz ki amennyit akar, vagy amennyit elbír. Mi magunk vagyunk felelősek az életünkért és mi döntünk arról, hogy milyen szabályok szerint, és milyen keretek között élünk. 

Ez a sorozat nem egy önsegítő anyag, és nem mondja meg mit kell tenned ha jobb ember akarsz lenni. Ez a sorozat a személyiség jegyeket és a személyiségjegyeken belüli állapotokat mutatja be, továbbá nem lesz recept arra sem, hogyan kéne a személyiség állapoton belül jobban működni. Természetesen erre is vannak ötleteim, ezért is hoztam létre a Tiian-t, de ezt most (egyenlőre) nem keverném ide.

A Személyiségtípus sorozat és az Enneagram tudást ad, azonban a tudás önmagában nem elég ahhoz, hogy megváltozzunk, ahogyan egy diéta megvásárlásával sem fogsz lefogyni csak akkor, ha be is tartod az abban leírtakat. Nincs összefüggés a tudás és a teljesítmény között. A tudás önmagában egyszerűen nem elég ahhoz hogy boldogabbak legyünk. Ha elég lenne, akkor a legműveltebb, legedukáltabb emberek lennének a legjobb és a legboldogabb emberek, márpedig tapasztalatból tudjuk, hogy ez azért nagyon nem így van. Önmagunk megismerése csupán eszköz lehet a céljaink, jelen esetben a boldog, jobb élet eléréséhez. Ez a bejegyzés sorozat nem ad választ az életünk nehézségeire melyekkel szembekerülünk, és nem szerezhetjük meg belőlük azt a bátorságot sem, amely a határaink meghúzásához lennének elegendőek. 

Ez a sorozat egy lehetőség. Pontosan olyan lehetőség ami ezer számra hever most is körülötted, csak hát ugye a lehetőségek azok olyanok, hogy munkát kell tenni bele, vagy ha nem teszed, akkor pont annyit fog változni az életed, mintha sosem lett volna ott semmi, mintha ott sem lettünk volna.

A világon semmivel, így saját magunkkal kapcsolatban sincs végső, objektív valóság, nincs egyetemes igazság. De ahelyett hogy a válaszokat akarnánk megtudni, lehet előbb a megfelelő kérdéseket kéne feltennünk magunknak mert kizárólag az őszinte, filter mentes kérdésekkel juthatunk el a saját magunkra vonatkozó igazsághoz.  

Ha képesek vagyunk szembenézni azzal akik vagyunk, vagy akivé váltunk, akkor ez az első és legfontosabb lépés hogy végre megszabaduljunk egy sor fájdalmas és a mindennapjainkat korlátozó magatartásformától, a kilétünkre vonatkozó téves elképzelésektől. Itt kezdődik a teljesebb élet felé vezető utunk, melynek végén ott van az, amit mindig is kerestünk. Bármi legyen is az, amit keresünk.

A személyiégtipusok sorozathoz a saját gondolataim mellett, az alábbi szerzők könyveit, műveit, kutatási eredményeiknek összegző írásait használtam fel.

Claudio Naranjo — Karakter és neurózis

Isabel Briggs Myers — Gifts Differing

David Keirsey — Értsd meg kérlek

Otto Kroeger — Type Talk

Paul Costa & Robert McCrae — Személyiség felnőttkorban

Don Richard Riso & Russ Hudson — Az Enneagram bölcsessége

Annie Murphy Paul — A személyiségtesztelés kultusza

Friedrich Nietzsche — Túl jón és rosszon

Søren Kierkegaard — Félelem és reszketés

Hannah Arendt — Az emberi állapot

Jean-Paul Sartre — Lét és semmi

Immanuel Kant — Az erkölcsök metafizikájának alapvetése

Arthur Schopenhauer — A világ mint akarat és képzet