Személyiségtípusok

Hogyan mérjük a jellemünk fejlődését? Honnan tudjuk hogy változtunk, fejlődtünk, mitől lesz valaki jobb ember, mikor kezd el zülleni, vagy éppen emberileg tönkremenni? 

Azt mondják a fogyásban nem a cél, hanem az út a fontos mert az épít, az fejleszt, attól leszel jobb ember. De miért lennél jobb ember attól, hogy 2 hónapig nem kajálsz félre, vagy mert hetente háromszor elmész edzeni? Ettől jobb ember biztosan nem leszel csak fegyelmezettebb, a keretek miatt stabilabb, sőt sokkal, de sokkal aktívabb, nyitottabb, produktívabb. De ettől jobb ember is leszel? Attól leszel jobb ember mert nem eszel sült krumplit meg rántott sajtot?

Társadalmi szerződésben élünk, megfoghatatlan dolgokban mérünk mint erkölcs, etika, morál, csupa kézzel megfoghatatlan. Ami az egyik embernek belefér, a másiknak vállalhatatlan. Ami az egyiknek vicces, a másik legszívesebben kihívná a rendőrséget, szóval egyetemes igazság ahogyan semmiben, úgy természetesen a “ki a jó ember?” kérdéskörben sincsen, pedig jó lenne valahogy eligazodni, már ha minden mást nagyon is le tudunk mérni.

Ráállsz a mérlegre, hárommal kevesebbet mutat ez elég egyértelmű. Az utakon táblák mutatnak irányt, a számládon számok, a kapcsolatokban az idő múlása igazol és mélyít. Mérhető számok mindenhol, de a belső fejlődésre vagy visszaesésre nincsenek számaink.

Egyébként te jó ember vagy?

Te annak tartod magad? Gondolom jónak, mert vannak barátaid akik szeretnek. És mi van azokkal akik utálnak? Ha szeretnek és utálnak akkor kinek van igaza? Az egyik fél téved, de melyik? 

Ahhoz hogy elhelyezzük magunkat a térben, elsősorban a világot akarjuk megismerni. Nem magunkat, dehogy. Mindig csak a másikat megismerni, kiismerni, mert ha valamit ismerünk, vagy legalábbis úgy gondoljuk hogy ismerjük, akkor ahhoz már lehet gyönyörűen alkalmazkodni, megfelelni, betagozódni, de van ennek egy izgalmasabb aspektusa is. Az irányítás, a kontroll. Amíg valamit nem ismerünk addig kontrollálni sem tudjuk. Megismerni a többi embert, megtudni hogyan működik a világ.

Egyébként magadat ismered?

Most azt gondolod igen, ismered, pedig biztos lehetsz benne hogy nem. Az önismeret illúziója gyakran kimerül abban, hogy tudod mit szeretsz enni, hol érzed jól magad, kivel érzed jól magad, mit szeretsz csinálni szabadidődben, vagy hogy milyen tipusú emberek állnak közel hozzád. Nagyszerű. Ez csupa kihelyezett önismeret, azaz egyik sem rólad szól mert az, hogy te szereted az Aperolt, a jazzt, vagy a Balatonon lenni 3 napot Viviennel az nem önismeret, hanem külső állapot. Mintha a boldogságod azon múlna, hogy esik-e kint az eső.

Az önismeret egy kicsit nehezebb annál, mint hogy te hogyan szereted a lángost.

Hogyan reagálsz ha bántanak? Mit teszel ha elárulnak és kihasználnak? Hogyan reagálsz a stresszhelyzetekre? Milyen döntéseket hozol nyomás alatt? Meddig tudod kontrollálni magad a komfortzónádon kívül? Ez lenne az önismeret. Az az önismeret, amikor anyád vagy apád előhozza belőled ugyanazt a dühöt, meg nem értést, fájdalmat amit gyerek korodban okoztak, és ha ez megtörténik, te erre ott 38 évesen hogyan reagálsz? Tudni a határaidat, a gyengeségeidet, és nyugodt fejjel higgadt döntéseket hozni akkor is, amikor a káosz éppen rád omlik.

Ez az önismeret. 

Én ezzel a Személyiség sorozattal nem akarom megmondani a tutit mert sok esetben én sem tudom kezelni az életemet, és arra sem vállalkoznék hogy diagnózisokat állítsak fel mert nem erről van szó. 

Van egy jól működő rendszer, amivel igen is mérni lehet egy ember személyiségének a fejlődését, vagy éppen annak összecsuklását. A mérhető személyiséget az Enneagram rendszerében találtam meg. Egy olyan rendszer, ami ijesztően pontosan írja le egy adott személyiség viselkedés szerinti állapotát. Az Enneagram nem értékítélet és nem is osztja be az embereket minőségük szerint. Régebben azt gondoltam hogy vannak jó és rossz emberek, de mostanra már tudom, hogy csak sérülések vannak, nehéz sorsok, generációkon átívelő traumák, kezeletlen sebek, ki nem mondott, át nem beszélt, meg nem hallgatott fájdalmak. Minél jobban sérülünk annál jobban kicsúszik alólunk a talaj, minél nagyobb a seb, annál rosszabb döntéseket hozunk, a személyiségünk pedig teljesen szétcsúszik. 

Nagyon könnyű lecsúszni, elképesztően nehéz és rengeteg munkával jár fejlődni, de mindenek előtt meg kell ismernünk, látnunk kell saját magunkat mert ha arra sem vagyunk képesek hogy saját magunk működését helyesen lássuk és értelmezzük, akkor másokat miért tudnánk? 

Életem során több ezerszer hallottam azt a mondatot, hogy ő milyen jó emberismerő, de ha feltenném ezeknek a kiváló emberismerőknek azt az egyszerű kérdést, hogy ő mitől lenne boldog, vagy mire lenne igazán szüksége, akkor lennének nagy szatyorba bámulások és nagyjából senki sem tudna erre válaszolni, de hát hogyan is tudnának, ha egyszer nem ismerik magukat. Márpedig ha nem ismerik magukat, akkor honnan tudnák, hogy mire van szükségük?

A Személyiség vonallal arra teszek kísérletet, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk magunkhoz. Azért csak egy kicsit mert a belső munkára alapvetően igen kevés ember képes, és akkor még nem is beszéltem a változás nehézségeiről, vagy a valósággal való szembenézés elviselhetetlenségéről. Mert a valóságban sokszor gyengék, sebezhetőek, amorálisak, etikátlanok, kevesek, gyarlóak vagy alkalmatlanok vagyunk. Ezek látszólag a döntéseink eredményei, de én inkább működésnek mondanám. Nem velünk született működésnek, hanem gyerekkorban kialakult séma működésnek. Mindannyian gyengék vagyunk egy bizonyos ponton a kérdés csak az, hogy az életünk melyik pontján vagyunk azok. Igen. Ezt hívjuk trigger pontnak.

Sokat lehetne még erről beszélni és ahogy írom ezeket a sorokat, a mondataim minden egyes eleme több oldalas kifejtéseket érdemelne, és ezeket meg is fogjuk tenni, most csak amolyan előszó gyanánt szeretném összefoglalni a lényeget amely igazából egyetlen mondattal megtehető.

Ha megismered önmagad, megismered a világot és benne megismered az összes embert. 

A Tiian, vagy ha úgy jobban tetszik az én Személyiség sorozat feldolgozásom alapja Don Richard Riso és Ross Hudson Személyiségtípusok c. könyve, amely könyv az Enneagram rendszerét veszi alapul, de nem a könyv egy az egyben feldolgozása.

Ezt a sorozatot kereken 9 éve tervezem megírni, most jött el az ideje, hogy ezt megtegyem. Ezzel a sorozattal nincsen célom, nem akarok tömeges önismeretre nevelni, mert aki erre fogékony az valamilyen szinten már dolgozott vagy éppen dolgozik most is saját magán, számukra egy érdekes, sok esetben elgondolkodtató sorozat lesz ez. Akinek pedig túl tömény az a gondolat hogy ha valamit akarunk az élettől akkor szembe kéne néznünk saját magunkkal, az úgyis megtalálja majd magát valamelyik tiktok videóban, amiben az élet 6 önismereti szabálya van felsorolva. Én magam 9 év terápiáján vagyunk túl, ami az ég világon semmit nem jelent, de a jegyzőkönyv kedvéért azért leírom, hogy nem vakfasz módjára kezdek bele ebbe a témába.  

Ám mielőtt belekezdenék egy nagyon fontos dolog. A személyiség ismeret és a pszichológia válaszokat ugyan adhat, de megoldásokat sosem. A megoldás te magad vagy, és hogy mit kezdesz a belső munkád által meglátott valósággal, amivel előbb-utóbb mindenkinek szembe kell majd néznie. A kérdés csupán csak annyi, hogy amikor szembe kell nézni akkor ki, milyen állapotban fogja ezt megtenni, és az életek általában ekkor szoktak eldőlni. Ennek eljön az ideje mindenki számára ha terápiára jár, ha nem. Ha foglalkozik a traumáival, ha nem.

A boldog élet nem az amikor összejönnek a dolgok hanem az, amikor képes vagy önazonosan és minden körülmény ellenére stabilan, a megfelelő, és a lehető legegészségesebb működésű válaszokat adni. A környezeted a te tükörképed. Ha körülnézel és ha nem tetszik amit látsz, akkor változtass. Ne környezetet, hanem indulj el befelé mert ha te magad változol, a világ is megváltozik körülötted.