NADH és nikotinamid-ribozid kombinált alkalmazása
A nikotinamid-adenin-dinukleotid (NAD+) a sejtek egyik központi kofaktora, amely kulcsszerepet játszik az energia-anyagcserében és számos életfolyamat szabályozásában . A NAD+ oxidált formájának redukált párja, a NADH, a mitokondriumokban az elektrontranszport láncon keresztül az ATP-termelés közvetlen hajtóereje. A sejtek NAD^+/NADH aránya meghatározza a sejt redox állapotát, és befolyásolja az anyagcsere útvonalak hatékonyságát, a DNS-javító mechanizmusokat és a mitokondriumok működését . Az öregedés során a NAD+ szintje fokozatosan csökken a szervezetben, ami összefüggésbe hozható az öregedéssel járó energiahiánnyal, fokozott gyulladással és sejtszintű károsodásokkal . Az utóbbi években az úgynevezett NAD+ booster molekulák – például a nikotinamid-ribozid (NR) és a NADH – iránt élénk tudományos érdeklődés mutatkozik, mivel a NAD+ szint helyreállításával potenciálisan lassíthatják az öregedés folyamatát és támogathatják az egészséges élettartam meghosszabbítását. Jelen összefoglaló áttekinti a NAD+ jelentőségét a sejtműködésben, a NADH és az NR hatásmechanizmusát külön-külön és kombináltan, az életkorral összefüggő NAD+ csökkenés következményeit, valamint a legújabb kutatásokat e vegyületek longevity (hosszú élettartam) és healthspan (egészségben eltöltött élettartam) szempontjából. Végül kitérünk a gyakorlati alkalmazás módjaira, a dózisokra, a biohasznosulásra, a kombináció előnyeire és az esetleges kockázatokra.
A NAD+ szerepe az energia-anyagcserében, DNS javításban és szirtuin aktivitásban
Energiatermelés:
A NAD+ a sejtlégzés alapvető kofaktora, amely a glikolízisben és a mitokondriális citrátkörben elektronokat fogad el (NADH-vá redukálódik), majd a légzési láncban NADH-ként leadva az elektronokat hozzájárul az ATP termeléséhez. A mitokondriumokban a NAD+ szintje limitáló tényező lehet: ha kevés a NAD+, romlik az oxidatív foszforiláció hatékonysága és csökken az ATP-termelés. Mind a NAD+, mind pedig a mitokondriumok koncentrációja különösen magas az energiaigényes szövetekben (pl. agy, izom).
DNS-javítás és genomikai stabilitás:
A NAD+ a DNS-javító enzimek, például a poli(ADP-ribóz) polimerázok (PARP-ok) működéséhez szükséges kofaktor . A PARP-ok NAD+ felhasználásával ADP-ribóz láncokat építenek a célfehérjékre a DNS törések felismerésekor és javításakor. Alacsony NAD+ szint esetén a PARP aktivitás csökkenhet, ami gátolja a hatékony DNS helyreállítást és hozzájárulhat a genom instabilitásához, az öregedés egyik alapvető jellegéhez (hallmark). Emellett a NAD+ a sirtuin fehérjecsalád működéséhez is elengedhetetlen: a szirtuinok NAD+-t hidrolizálva távolítanak el acetilcsoportokat a hisztonokról és más fehérjékről, módosítva a génexpressziót és támogatva a stresszválaszokat . Különösen a SIRT1 a sejtmagban, illetve a SIRT3 a mitokondriumban fontos az öregedés elleni védő mechanizmusokban – aktivitásuk a NAD^+ függvényében fokozódik, és számos élethosszszabályozó folyamatot befolyásolnak (pl. anyagcsere szabályozás, gyulladásgátlás).
